A faszén egy matt, sötét rajzanyag, amely könnyen morzsolódik, és gyakran használják kifejező jelek készítésére. A faszén szerkezete egy összetett rács szerkezete, amelynek nincs különálló vagy ismétlődő kialakítása. Ez az egyöntetűség hiánya azt okozza, hogy szabálytalanul összehajt önmagában, sok kis mélyedést és krátert hozva létre szerkezetében és hatalmas felületén. Ez a pórusszerkezet lehetővé teszi tudományos eljárásokban szűrőként történő felhasználását, mivel a faszén előállításának körülményeitől függően a kráterek különböző méretűek lehetnek, lehetővé téve számukra bizonyos molekulák adszorbeálását (hasonlóan egy szitához). Ez az egységesség hiánya azt is okozza, hogy nagyon törékeny és molekuláris szinten furcsán törik, ami poros, omlós, matt anyagot eredményez, amely beakad a papír fogába, de könnyen letörölhető, ha nincs rögzítve út. A faszén pelyhes textúrája lehetővé teszi a művészek számára, hogy textúrák széles skáláját hozzanak létre egy sűrű vonalból, amikor nyomást alkalmaznak, mivel sok részecske rakódik le egy sokkal gyengédebb, porszerű vonalra, amikor kevesebb nyomást használnak, és a részecskék szétterülnek vagy jobban szétszóródnak. A molekuláris szerkezet is jelzi az alkalmazást – a faszénnel való rajzolás érdesnek és kissé fülbemászónak tűnik, mert molekuláris szinten a szén szabálytalanul reped.
A grafit enyhén fényes anyag, általában szürke színű, amelyet általában ceruzákban és pálcákban használnak a legtöbb írási és rajzi alkalmazáshoz. Ezzel szemben a grafit sokkal kevesebb port termel használat közben, és könnyebben tapad a felületekhez anélkül, hogy különösebb fixálószerre lenne szükség, ha van ilyen. Ennek oka a grafit egységes, réteges szerkezete, amint az fent látható. Míg az egyes rétegeken belüli atomok nagyon biztonságosan kötődnek össze, ami nagyon stabil grafitlemezeket eredményez, a rétegek közötti kötések gyengék, lehetővé téve a stabil lapok elcsúszását és könnyen egymáson való elcsúszását (képzeljünk el egy doboz száraz lasagna lapokat). Grafittal való rajzoláskor a rétegek könnyen lecsúsznak egymásról, és ezáltal a ceruzáról, így a szerszám könnyedén siklik a papíron, és tökéletesen strukturált grafitlapokat hagy maga után. Ez megmagyarázza, hogy a grafit kevésbé morzsalékos, mint a szén, simább, kevésbé poros nyomokat hoz létre, és könnyebben ellenőrizhető – bár a grafitlapok elkülönülnek egymástól, megőrzik egységes szerkezetüket, míg a szén szabálytalan szilánkokra törik. A grafit enyhén fényes megjelenésű és tompaszürke színű – mivel nem reagál, pigmentekkel is keverhető, így színes grafitceruzák állíthatók elő.
