A konverter acélgyártás -eljárás során a grafit kőolajkokszot egyre inkább hatékony karburizálóként használják, kéntartalma közvetlenül kapcsolódik az olvadt acél és a termék minőségének tisztaságához. A hőmérséklet, mint a kőolajkoksz grafitizációs folyamatának alapváltozója, döntő hatással van a kénelemek migrációjára, transzformációjára és eltávolítására.
A kénformák fejlődése hőmérsékleti gradiens alatt: a szerves kéntől a szervetlen kénig
Illékonysági szakasz: 200-500 fok
A szerves kénvegyületek (például a merkaptánok és a tiofének) nagy mennyiségben bomlanak és illékonyodnak, és a kéntartalom 30%-50%-kal csökken. A maradék kokszot azonban továbbra is dominálják a nagy hőstabilitású kondenzált gyűrűs kén.
Koksz megszilárdulása: 500-1000 fok
A szervetlen kén (például a FES₂, Caso₄) bomlik, de a szulfátoknak 800 fok felettieknek kell lenniük, hogy jelentősen repedjenek. Ebben a szakaszban a kén eltávolítási sebessége 10–15%-ra csökken.
A grafitizáció megkezdődik: 1000-1300 fok
A kondenzált gyűrűs-szulfidok széntartalmának szénkötései, a kén SO₂ és H₂S formájában szabadul fel, és a kéntartalom 0,8%-1,2%-ra csökkenthető (ha a kezdeti kén 2,5%).
Deep graphitization: >1300 fok
A maradék ként a szénmátrix "csomagolja", hogy rendkívül termikusan stabil nano - skála-szulfidot képezzen, és a dezulfurizációs hatékonyság hirtelen csökken, és a végső kéntartalom 0,5%-0,8%-kal stabilizálódik. A kísérletek azt mutatják, hogy amikor a kőolajkoksz hőmérséklete 600 fokról 1300 fokra emelkedik, a kén eltávolítási sebessége 40% -ról 85% -ra növekszik, de a dezulfurizációs hatékonyság kevesebb, mint 5% -kal növekszik az 1400 fok után.
A kéntartalom szabályozása a grafit kőolajkokszban a hőmérsékleten alapvetően pontos párbeszéd az energiabevitel és az anyagválasz között. Az acélvállalatoknak meg kell találniuk az optimális megoldást a "Hőmérséklet- kéntartalom - energiafogyasztás" háromszög kapcsolatában, a cél acél minőségű követelmények szerint.
